rúgkapálva nem lehet szeretni, sem szeretve lenni.
a 20.-ik epizódba már volt szó az érzelmekről, most had haladjunk egy olyan irányba amit mindenki megénekelt, megírt vagy versbe szedett. 

a szerelem és szeretet szerepe a fülzúgásban- munkacímet adom ennek az epizódnak
pillanatnyi mámor, az amit nagyon sokszor meg lehet hallani a popdalokban. furának tartom, hogy komolyabban nem nagyon lehet senkivel se beszélni róla mintha csak valami varázslat lenne. felvenném ezt a megbeszélhető témák közé és a fülzúgós szemüvegemen át megpróbálom a mai epizódban értelmezni.
pillanatnyi mámor talán az előző epizódba jobban talált volna, de itt is van azért helye, főleg ha onnan nézzük a dolgot, hogy mennyi minden van amit nem tudunk és tanulunk meg, vagy rossz forrásunk van... pl. ==> előző epizód.

olyan nagyot mondanék azzal, hogy szeretni és szeretve lenni alapvető szükségletünk?

valamiért így vagyunk összerakva, még a legmagányosabb különcök is a társaságot keresik és találják meg a maguk módján.

egy kívülről érkező megerősítés arra, hogy szeretve vagyunk, ha ki van mondva ha nem elég erőteljes építőeleme az életnek. mivel ez egyedi , mindenkinek a maga dolga kitalálni hogy tud működni

amire én a figyelmet fel szeretném hívni nem külső.
az odabent van a gondolataink világába, a jól behatárolt testben amivel magunkat azonosítjuk. ~~meg amivel mások azonosítanak.~~

az élet nagyon kevesekkel kegyes, de ahogy én látom a probléma attól probléma marad, mindenki saját problémája a legnagyobb, talán azért mert azzal neki van dolga.

ha egy a dalt már rongyosra hallgattuk, instán tik-tok-on nem találtunk mást csak hülyeséget, ha a porno nem elégít ki, ne csodálkozz, nem arra vannak hogy azt megtegyék.

 kicsit hülyének érzem magam hogy ezt mondom, de úgy gondolom dönthetünk arról kit és hogy szeretünk. miért ne lennénk mi önmagunk tárgya a szeretetünknek? persze nem a nárcisztikus én vagyok a legjobb módon. az előbb felsorolt dolgok mind ezt támogatják, erre az esetek csak nagyon kis részében van 
 szükség.

 ennek a fajta törődő szeretetnek, alap velejárója az elfogadás.
 elfogadhatod azt, hogy egy kicsit elromlott a hallásod, azt is elfogadhatod, hogy lehet soha nem lesz a régi.
 a feladat, hogy mostantól szeretni tudd azt a kicsit elromlott lényt. ahogy az anya el tudja fogadni a kisgyereke rongyikájához való ragaszkodását és szeretni tudja mindenek ellenére, **tedd te is ezt, magaddal**. 
sajnos ez nem gyógyír a szubjektív fülzúgásra, de hogyha már meg tudunk békélni önmagunkkal és képessé válunk még a nehézség ellenére is szeretni, azzal már tovább tudunk menni egy minőségibb együttélés fele.

mint mindig, jövő héten jelentkezem újra.