mi a boldogság haszna, vagy a boldogság lehet átok?

2. bekezdés

üdv kedves hallgató, ez az epizód a 12.-ikre folyománya. abban az epizódban arról beszéltem, hogy lehet jól lenni, még ha nem is teljesen. ebben az epizódban egy kicsit mélyebbre tekintenék, mi van ebben a nyúlüregben.

3. a miért

a kérdés már fel van téve, így bőven van mire keresni a választ.

4. kifejtés

az biztos, hogy ilyen betegséggel vagy nélküle is van épp elég gond.

gondolok itt arra, hogy ha csak a környezetemben mennyien, külső elvárásoknak akarnak megfelelni minden áron, nem számolva a következményekkel vagy az árral amit mindenképp meg kell fizetni.

sokaknál látom azt, hogy mindenük megvan ami kellhet és mégis boldogtalanok, olyan mértékig hogy még egy légtérben lenni velük is nehézkes.

nem szeretném ha félreértés esne, van közbe olyan, hogy az Élet kedvességgéböl kifakadóan arcul csap, mert pont olyanja van.

olyankor ha kifakadunk valahogy számomra természetesnek tűnik, nincs is bajom vele.

az olyan személyekre gondolok akik alkatilag valamiért csak a negatívat látják mindenben és bármiben... finoman fogalmazva is taszítanak. szerintem mindenkinek van legalább egy ilyen személy a környezetében.

ilyen emberek közelében egy olyan helyzet indukálta stressz van jelen, ami minden esetben idáig hangosabb fülzúgást okozott nekem, úgyhogy amennyire lehet annyira kell és muszáj is kerülnöm vagy közelébe se menni... ha lehet :D

persze ez csak egy vágy, mert ha tetszik ha nem valamikor úgy is bekövetkezik, szóval kicsit fatalista módon erre berendezkedni nem hiszem, hogy lehet, de azért érdemes keresni megoldást.

mint kiderült nem csak az egyszeri embert izgassa az ilyesmi, tudós embertársaink is foglalkoztatottak a témában elég sok szempontból.

hagyok egy pár linket a show notes-ban.

jobb kifejezés hiányában ez az elégedetlen helyzet meg az elégedetlenkedés szörnyen fárasztó tud lenni, így meg szeretnék ők is érteni mi miatt van ez, illetve mi a mechanika ami alapján működik.

kicsit vicces is belegondolni, hogy még olyan híres campus-okon mint a Berkeley vagy a Harvard ilyen csacskaságokon vannak fennakadva.

mindez természetesen nem újdonság, ők is emberből vannak így ők is olyan problémákkal szembesülnek mint bárki más.

ez mindenképp kapóra jön nekem és mindenki másnak, mert így már van válasz a feltett kérdésre.

bármennyire nehéznek tűnik, valójában amit keresni lehet önmagunkban az nem más mint a hála, mint kiderült még az agyi struktúráink is úgy van huzalozva, hogy az ezen érzésért felelős kemikáliák száguldozni tudnak ide-oda odabent. remek hír! és csupa csoda. így más nem maradt, mint megtalálni önmagunkban azt.

5. összegzés

-ként a legjobb amit jelenleg útravalónak adni tudok a következő:

• bármily nehéz is, hála önmagunkban való megtalálása segít.
• ez a hála kifejezetten nem az elvárások hálája.
• a legkisebb is számít, főleg ha őszinte.

6. befejezés

gyanánt pedig köszönöm, hogy szántál időt a mondandómra, jövő héten jelentkezem újra.