Hello Világ, ebben az epizódban szívesen beszélnék a folyamatokról, rendszerekről elsősorban a szokások irányából megközelítve.

Szeretem a rendszereket, főleg ha működnek, de tapasztaltam, hogy ami másnál rendszer, az számomra kezdetleges, az is megtörtént már, hogy ami számomra rendszerré állt össze, az másnak vagy érthetetlen, vagy külföldiül van… és még sorolhatnám, nade nem erre a katyvaszra akarok kitérni elsősorban, hanem arra ami nekem segített eljutnom idáig. Véleményem szerint ha van fülzúgásod, ha nem hasznos lehet.

A 37.-ik epizódban már érintőlegesen foglalkoztam a szokásokkal, elsősorban James Clear könyvének általam nagyon leegyszerűsített mondanivalójával ami kb. így szól : a szokásaink befolyásolnak, de mi tudjuk azokat befolyásolni. 

Általában véve szerencsésnek gondolom magam, legelső sorban azért mert minden könnyebb és nehezebb időszakban maradt bennem kíváncsiság, valahogy mindig vannak kérdések amik foglalkoztatnak és mindig érdekelnek a folyamatok, legfőképp a dolgok működése. Ez nem volt másként a fülzúgásom kezdeti időszakában sem, habár akkor még nem tudtam pontosan megmondani merre haladok és azt se tudtam, hogyan lesz ezután, de volt egy sejtésem merre akarok haladni. Másodsorban pedig azért mert mindig akad olyan ember aki valamilyen módon útbaigazít, még akkor is ha nem fogja a kezem minden lépésnél.

Leginkább azért szeretnék visszamenni a kezdeti időre gondolatban, mert ott volt egy olyan pont, amikor szinte minden napom legerőteljesebb érzése az volt - semmirevaló, még a saját magam baját se tudja megoldani… 

ez egy erősen negatív érzés ami nem akart eltűnni, és minél erőteljesebben akartam elnyomni, annál erőteljesebben tért vissza,
sokszor olyan érzés volt mintha egyebet se csinálnék csak fulladoznék a nyomása alatt. Legszívesebben elmenekültem volna előle…de azt nem adják könnyen. Ez az ok amiért fontosnak tartom beszélni róla.

Ebben az esetben kulcsfontosságú az a tény, hogy adni senki nem fog semmit, főleg nem - csak úgy. Úgy gondolom, ha sajnálnak és azért segítenek, nem jóleső, mert így adós maradok. - ezt meglehet, nem-jól látom, de idáig ezt tapasztaltam.

Visszatérve a kezdeti időszakra és a semmirevalóságra, olyan időszakban amikor betegnek írtak ki az orvosaim, volt olyan, hogy negatív gondolattengerben próbálkoztam fennmaradni,

megjegyezném, olyan jól tudok úszni mint egy lapos kő.

Nem mellékesen férfiból vagyok, ami egyesek szerint kiváltság, én viszont nem látok benne semmi kiváltságot, azért mondom, mert nemrég találkoztam egy kérdéssel ami így szól: ki hangján szól ez a gondolat ?
Amikor nem volt egyéb teendőm mint várni a következő eredményt vagy a következő időpontra készülni, nehéz volt a negatív gondolatokól elvonatkoztatni, viszont időm volt gondolkodni.
Rá kellett jönnöm, a semmirevalóság gondolata nem tőlem származik, idáig mindegy milyen akadály volt előttem mindig képes voltam megugorni. Ez a gondolat egy olyan férfinak jóindulattal se nevezhető egyéntől jön aki egyebet nem tudott adni az én életemben mint keserűséget és csalódást. Ha rajta és a hozzá hasonlóakon múlna a fennmaradásunk.. pusztuljunk inkább ki. A vicc, hogy akkor már nem volt jelen az életemben több mint 10 éve, mégis olyan hatással volt az akkori mindennapjaimra amik… nem tűnnek helyénvalónak akárhonnét nézem. Szépnek nem szép, de ez van a múltat megváltoztatni nem tudom, ami viszont hatalmamban áll, hogyan fogok ezentúl gondolkodni róla. Az biztos, hogy olyan nem akarok lenni mint a meg-nem nevezett illető, és olyan jövőt se akarok amiben úgy gondolnak majd rám mint a magatehetetlen zsarnoki csávó aki ezt vagy azt tette. 

Mivel gazdag nem vagyok és fizetésből élek ezért arra mentem amerre megoldást véltem látni, - munkába.

Utólag könnyű racionálisnak lennem, kihasználtam a sajnálat kártyát és jobb pozíciót kaptam,
a sajnálat viszont nem tart sokáig és visszafizetni az adósságot se egyszerű. Rendesen rá kellet dolgoznom, hogy meg is érdemeljem azt.

Miközben új dolgokat kellett megtanulnom, készségeket meg képességeket fejlesztenem, mások keze alá dolgoznom, egyre kevesebbszer jutott eszembe a hiábavalóság, és egyre többször egy jó példa, egy idősebb barátom aki annyit mondott, ha csinálod csináld rendesen. Miközben ezt tartottam szem előtt, láthatóvá vált, hogy azok akikre felnéztem vagy a főnökök ugyanúgy hiányos készségek és képességekkel rendelkeznek, így a kezük alá dolgozás érdemben változott és egymás keze alá kezdtünk dolgozni.

Nem hinném, hogy csoda történt, egy egyszerű folyamat ez ami rendszerré vált az idő múlásával. Azt se hiszem hogy megismételhetetlen lenne. Azt viszont hiszem és tudom, hogy ez egy jó tanulás volt aminek még nem értem a végére.

Megannyi nap van még előttem, meglehet fogok találkozni újabb hullám-völgyel, de ha első szabályként valamit megnevezhetek ez lenne: 
Az agyamnak az lenne a dolga, hogy eljuttasson a holnapig, meglehet fennakad egy olyan negatív hálón amibe belegabalyodik, viszont
a megérzés és főleg a zsigeri ösztön nem hagyott még cserben, így amikor a gondolkodás cserben hagy az érzés visz a holnapig.
Kiegészítésnek még hozzátenném, nem kívánok egyenlő lehetőségeket főleg nem kívánom a másét, nem várom, hogy sajnáljanak és bazdmeg önsajnálat, tudok valamit tenni és meg is fogom tenni.

A legfőbb kérdés amire még nem válaszoltam, mi ebben a szokás?
Az hogy elmegyek és végzem a dolgom, hogy azt meg tudjam tenni olyan kiegészítő szokások kellenek amik szolgálják ezt a célt.
Bármennyire is bután hangzik, szokásommá vált a mindig ott levés és a megbízhatóság. Szokásommá vált, hogy utánanézek a dolgaimnak, informálódom, befektetésnek tekintem a tanulást. Befektetek arra, hogy a jövőbeni énem jobb lesz mint a mai és még-jobb döntéseket lesz képes hozni.
Ugyan a  nagybetűs életnek nincs usb-portja, hogy bármilyen operációs rendszert telepítsek rá kedvem szerint, de a már meglevő eszközeimmel jó eredményeket értem el, és néha csak egy dologra van szükség, egyetlen jó példára.

Kezdetben nem könnyű elfogadni, lehet senki se hibás azért ami történt, ha van hova menni és van mit csinálni, esetleg több, jobb, megbízhatóbb információnk van a dolgainkról, könnyebben kormányozzuk a hajót a hullámok közt.
Én így jutottam el idáig.

Köszönöm, hogy meghallgattál ma is. Ha hasznosnak találtad az epizódot és támogatni szeretnéd a podcast-et, like, share, esetleg comment, sokat segítene. jövő héten jelentkezem újra.