Hello Világ, egy dolog zavar, méghozzá amikor azért vagyok, megítélve ami nem vagyok.
Amikor mások elvárása szerint kellene élnem vagy cselekednem, mert csakis akkor élek igazán!!

Meglehet keserűnek, dacosnak, talán gyermekinek hangzik, meglehet a gyereki énem nem szeretné ha igaz lenne.
Nem egyszer láttam, fiatalabbaknál és nálam jóval idősebbeknél, hogy megvannak a gyermeteg dolgaik, ami megnyugtató, mert legalább nem vagyok egyedül. Habár hogy hasznos-e? nehezen találom.

Ott kezdeném, hogy kevés dolog van amit gyűlölök, és kevés dolog van ami fel tud idegesíteni. Amit nem szeretek az a magatehetetlenség. Másként mondva kevés dolog van ami az elevenembe vágna, ami igen az viszont mélyre megy, marcangol és fojtogat, a gondolat hogy tehetetlenné válok elborzaszt, amikor másokon látom feldühít és még sorolhatnám. Szeretném kibontani…

Mint minden amivel itt foglalkozok, ez se egyszerű, főleg azért mert hosszú ideig magamnak se tudtam pontosan leírni- vagy elmondani mit jelent. Így ebben az epizódban a miért így szól: 
- Miért fontos letisztázni mi a gyermeteg, mi a tehetetlen és miért fontos tudni mi ami idegesít?  

Gyermeteggel kezdeném, mert gyermek mindenki volt, hacsak nem felnőttként született meg… na azt meg hogy?
 A 32.-ik epizódban ami a gombóc címet viseli, már megközelítettem a témát. Ott úgy fogalmaztam meg, hogy mindenkinek van egy érzelemgombóckája amit magával hordoz. Amit még mindig helyén valónak tartok. Most annyival egészíteném ki, hogy azt a fonalat amit gomolyaggá göngyölünk azt már a gyerekkorban elkezdjük magunkkal hordozni. Érdekesnek találom az elmét, főképp azt amikor mások gondolatmenetét vagy gondolatvilágát tetten érem, és hogy még tovább fokozzam a képzavart behoznék még egy gondolatot.
Az ember közelében levő állatoktól lehet tanulni, az érzelmekre képesek és nagyon gyorsan reagálnak, teszem-azt félsz a kutyától tuti nagyon meg fog ugatni, ha meg a viselkedésed pánikszerű akkor megeshet, hogy nemcsak megugat de meg is kerget… a macska például ha nem azt veszi fel egyből, hogy te vagy főnök akkor ö akar főnök lenni és szerintem minden macskás emberrel egyetértünk abba, hogy a macska ténylegesen főnöknek született. A ló minden fenségességével nem tűri a bizonytalanságot, azt is mondhatnám betegségként tekint rá, és vagy gyengéden vagy erőteljesebben de meg akar tőle szabadulni. Na-de mit se értek én az állatokhoz, Indián se vagyok.

Egy párhuzamot vélek felfedezni ami nagyon hasonló a gyermeknél, ő ugyanúgy nagyon gyorsan képes reagálni bármilyen nemű érzelemre. Képnél maradva az ő gombóca még nem létezik még semmi nincs összebogozva, így bármelyiket gyorsan előveszi, ami eszköze van annak megmutatására az a sírás, azzal tudja jelezni hogy gáz van, vagy kaka, vagy pisi a pelusban, vagy épp pocak üres stb. erről Anyák tudnának többet mesélni.

Erre a képre amolyan kis mellékletként kisfilmet fűznék. Egy kacskaringós szakadék menti úton anya, apa, kisgyerekük, szomszédasszony meg jelképesen a szárnysegéd, egy utazás közben. Anya kalandor a kormány mögött hirtelen idegesebb kezd lenni az előtte álló egymásutáni gyors kanyarok és szűk tekervényes utak végett, Megmondtam-hogy apa arra reagálva feszült visszafojtott megmondtam-hogyja színezi kellemes kis lékörünket, kedves szomszédasszonyunk meg felvéve az atmoszféra ízét szintén nyugtalanná válik. Főhős kisgyerekünk ezen körülményekre nemtetszését kezdi mutatni. Anya kalandor figyelme előtte álló út helyett háta-mögött lévő gyermekén, mire apa: Megmondtam-hogy utat figyeld, visszafojtott elcsattanása után a nem túl gyors észjárású de annál hűségesebb szárnysegéd felismervén a helyzetet, előveszi a mágikus gombolyagot és lehető leggyorsabban visszafejti a nyugalommal színezett részét. Főhős kisgyerekünk szuper ereje az, hogy bármily érzést tízszerezve visszatükröz, így elsőként szárnysegéd nyugalma fokozódik, szomszédasszony kedvessége nyugalomtól még inkább fokozódik, és Anya kalandor figyelme teljes mértékben az előtte álló irányításra és megérkezésre szegeződik. Megmondtam-hogy apa dörgedelmes hangja is elhalványul. Főhős kisgyermekünk így mentette meg közvetlen 4 emberünk életét azon a szakadék menti kanyaros úton, és még ki tudja hányét.

Természetesen kisfilmünk nem létezik, bármi hasonlóság a való élettel pusztán a véletlen műve.

A tehetetlenség kibontása. Az imént felvázolt vélt és valós képeket kiegészítendő, ha jobban tetszik folyományaként megjegyezném, az Én egy képlékeny dolog, abban a tekintetben hogy azt ami vagyok ahányan látnak, látni vélnek annyi féleképpen történik. Ha 1000 ismeretlen ismerősöm van akkor én 1000 x van kapszulázva, egy másik ember által látva. Tudtommal énből csak 1 van az meg nem képes magát 1000 darabra szétosztani, nem is kell neki.  Épp elég az önmaga kettősségét elfogadni.

Rejtő Jenő  könyvcímével élve - Az ​úr a pokolban is úr, mivel ez a rész elég hosszúra nyúlt így nevén nevezném, ő a mindannyiunkban jelen levő gyermek, nem más mint az agyunk limbikus rendszere, ha jó a megértésem akkor az agyunknak ez a fő kapcsolója, reagál a környezetünkben jelenlevő fenyegetésre és eldönti azonnal, hogy a test ütni fog-e vagy futni, a harmadik lehetőség meg a teljes lefagyás. Más néven paralízis, szép magyarul a bénulás. Veszélyben ez a rendszer úgy dönt elfogadja a bekövetkező károkat, a jelenleg rendelkezésre álló energiát raktározza a későbbi károk helyrehozására és ez a gyermek képes rá, hogy teljes némaságban eltűrje a rá váró ütlegelést, mivel nincs miért visszaütnie, mivel nincs hova elfusson. Ezt a funkciót nevezném tehetetlenségnek.

A hullámvölgyek második csúcsán, második szabályként ezt nevezném meg:

A bénultság egy alapvető funkciója működésünknek, a fülzúgás meg érzelmileg túltelített állapot,
a megnevezett gyermek-úr ebben az állapotban képes önmaga kárára olyan helyzetbe keverni magát ami bénultságot okoz, de fontos szem előtt tartani, hogy konzervált erőt a károk helyrehozására.

Befejezésül,
Fontos az amit te fontosnak tartasz!
Számomra azért fontos tisztázom mi idegesít mert tisztán látva szeretnék a következő csúcs fele haladni. Úgy hogy tudom mit szeretnék tenni, és tudom hogy miért. A gyermek-úr egy nem kedves működése amikor tehetetlen áldozatként lássa önmagát. Nincs szükség rá, hogy fölöslegesen komplikálttá tedd önmagadnak. És arra sincs szükség hogy elítéld magad miatta. Azt megteszi az 1000 ismeretlen ismerős. Fontos hogy ne az ö ítélkező szemükkel lásd magad.

 Megoldást én a fejlődés és a tisztán látásban találtam, általuk el lehet érni, hogy az alapvető működésünkkel együtt dolgozunk.

A következő epizódban ezzel fogok foglalkozni.


Ha tetszett az epizód és támogatni szeretnéd a podcast működését, like, share, értékelés a kedvenc appod-ban rettentően sokat segítene.
Jövő héten jelentkezem újra.