Hello Világ,
 
Elvágyódni, valahol máshol lenni, most fáj,
Ott lenni ahol nem lehet mert, a jelen kegyetlen.

Megérteni, hogy az ott-hoz a most vezet…Sokszor megfogalmaztam, nehézségek adódhatnak, főként a legelején, fül zúgva, tényleges segítség nélkül…
Másokat kegyetlen nyugalmukban látni, az ami velem van az nem számít, mindegy hogy közeli vagy távoli…

Nem jól van ez így, gondoltam sokszor, miért nem segít senki, miért kérdezik, miben tudok segíteni? miért nem tudják mit kell tenni?
Miért nekem kell tudnom mit kell ezzel kezdeni, nekem is új ez, honnét kellene tudnom?

Azt hiszem ennyi miért bőven elég.

Bármilyen bután hangzik látni és látva lenni nekem számít.
Bár lenne egyszerű magyarázatom rá, megpróbálom kifejteni mire gondolok.

Vádló értetlenkedést vélek felfedezni magamban ezzel kapcsolatban. Sokáig nem tudtam hányadán állok ezzel, legfőképp azért mert úgy gondoltam, hogy akihez tanácsért fordulok, érti a dolgát, tudja mi a bajom és úgy segít ahogy az nekem jó, ahogy az nekem tényleg kell.

Legyen az háziorvos, neurológus, fül-orr-gégész, mindegy, mindegyik korlátozott a maga módján, és ez frusztrált sokáig, mitöl van, hogy az ö kezük jobban megkötve mint az enyém. Betudom ezt a rendszer hiányosságának, mivel orvos nem vagyok, ezért maradjon ez a feladat az övéké.
Ami számomra fontos volt, hogy adjanak egy pontos választ, esetemben az, hogy fizikailag tényleg nem romlott el se az agyam se a fülem, ez egy visszamaradt hibás hallási jelfeldolgozás, az állapot amit tapasztalok… ezentúl mindig.

Remek, mindig vágytam az állandóságra, ez annak pont olyan jó mint bármi más.

Viccet félretéve, látva mások érdektelenségét ebben témában, feltetette velem a kérdést, mennyire kell az ö bajuk legyen? 
Most már nyilvánvaló, semennyire.
Senki nem veheti fel egy másik ember teljes problémáját annak minden kis vagy nagy bajával saját hátára, cipelve azt magával, főként akkor ha neki is megvan a maga baja. Látni ezt, azt mondatja velem, hogy ez még ha nem is könnyű, de legalább helyes.

Érdekes módja van a következő karakterem működésének, Látás úrhölgy mindent lát ami előtte van, de nem ő az aki figyel, Gyermek-úr, Gondolat-király és Érzés kisasszony mindent felülbírálnak, ők döntenek mi a fontos, és hogy mire kell figyelni. Szerepe mindössze másodlagos.

Lakhelye pedig a Nyakszirti lebeny: ami a látási ingerület feldolgozásában játszik szerepet; Éljen a Wikipédia nevű találmány!

Látás úrhölgy egy kényes valaki, aki ha nem kap támogatást nehézzé teheti a mindennapokat, ahogy az összes karakter akit idáig bemutattam ö is tévedhet, szerencsére van egy lap amit kijátszhatunk. 

Látni nem csak kifele lehet, lehet az befele is, önmagunkat tetten érni, és látni szorgalmas mindig ténykedő sokszor önkényes uralkodóinkat. Defenesztrációt érdemelnének az urak és a hölgyek, de mivel ők oda tartoznak ahova, agyunk belső kozmoszában, ugyanabba a házba ahol mi lakunk, számomra nem világos hogyan. Kidobni az ablakon őket főleg ha egy rakás lótrágyába landolnak… hmmm kellemetlen, belegondolni is szörnyű.

Visszajönnek és még szagot is árasztanak, na ‘most’ ez van.

Ebben a játékban amit az elme játszik, van ami mindent behelyettesíthet.
Vele fogok foglalkozni a következő héten.

Ha tetszett az epizód és támogatni szeretnéd a podcast működését: 
like, share, értékelés a kedvenc podcast appod-ban rettentően sokat segítene.

Jövő héten jelentkezem újra.