Hello Világ,

vágyni az állandóságra, valami hosszútávúra, 
az hogy jobban akarok lenni… a vágy megszületése önmagában negatív élmény.

ez a mondás mostanában… ez nem segít, valami bűzlik,
 
és senki nem akarja kideríteni, honnét jön, de kitakarítani se.
Na most akkor mi van?

Ez a mai miért amire választ keresek, amellett van még egy karakter aki bemutatásra vár.

Szükségtelenül szagos a hely, az urak és hölgyek visszajöttek miután megpróbáltam őket kihajítani múlt epizódban. Okvetlenkednek és mindenki a maga módján próbál meggyőzni az igazáról.
Gyermek úr hangoskodik keresi a miért-et,
Gondolat király sorra veszi mivel volt baj és mikor,
Érzés kisasszony minduntalan hajtogatja, hogy EZT NE!, EZT NE!,
Látás úrhölgy meg mindenik pontban helyesel, mindegy ki, mit és hogyan mondja.

Ezt az állapotot nevezem nem teljesen jól-nak, kicsit olyan megélni, mintha bábbá válnék egy bábjátékban aminek a mesterei az előbb említett urak és hölgyek, akik még egymással se tudnak egyetérteni hogyan kellene navigálni azt a bábot.
Kicsit olyan is mint a golyóstoll rugója amivel iskolába játszottam, mindig van benne egy kis adag feszültség tárolva mely készen áll a használatra.

Az “elterelő hadművelet” nem volt eredményes, illetve működött de csak addig míg nem okozott hangosabb fülzúgást. Úgy is mondhatnám, hogy az állandó háttérzajom annyira hangossá vált, hogy a beszéd ami felém irányult nem mindig volt értelmezhető. Ami szintén nem a legjobb állapot, mert a golyóstoll rugóját ugyan lehet tartani két ujj között de valamikor ezen ujj izmai elfáradnak, a rugó meg amire szükség van, elpattan. Ami szintén nem szerencsés.

Új “hadgyakorlat kell”, ami sokkal jobb mint az előző, amit lehet tesztelni és lehet módosítani ha kell, ami fenntartható legalább 40 éven keresztül.

Hogy az urak és hölgyek együttműködjenek kell egy ügyvezető akihez fordulhatnak bizalommal, kell egy nyomozó aki utánanéz dolgoknak, kell egy villanyszerelő mert meguntam az urakkal és hölgyekkel sötétben ülni, de a legfontosabb kell takarító és mosogató. Mert ezek még mindig bűzlenek.

Kell valaki aki tisztán lát, nem fél a munkától, aki hiszi hogy nem áldozata körülményeinek és tenni akar.

Ebbe a jellem pakliba a francia-kártyához hasonlóan betenném a Joker-t, aki nem egyéb mint a Tudat.

Nem veszi túl komolyan magát és ismeri az elöljárókat akikkel dolga van, nem röstelli útba igazítani, fénybe rakni, ha piszkosak kimosdatni, ha rongyosak új köntöst varrni rájuk.
A Joker régóta a kedvenceim közé tartozik. Soknak tűnik a munka amit végez de mint mondtam lehet munkás de lehet király is.

Önmagunk Jokerévé válni, mi legyünk a Viccmester, bármily furcsa, nem lehetetlen. Megtapasztalni és értékelni a mai napot, jegyzetelni, naplózni, a látást minden érzelmi színezettel, elfogadni. Számomra az a folyamat volt ami segített idáig eljutni.

Képességeimet ugyan ebben az állapotban még mindig felfedezem, próbálok építkezni, jobb irányába tekinteni.

Sajnos erre a podcast-on keresztül csak a letöltésszámokban nyilvánul meg. Ami nem árul el sokat számomra, ezért kérnélek benneteket, hogyha véleményetek van, vagy ellenvetésetek, bátran kommenteljetek például az AT-brtkcs Facebook oldalon, vagy a YouTube komment szekcióban.

Továbbá ha tetszett az epizód és támogatni szeretnéd a podcast működését: 
like, share, értékelés a kedvenc podcast appod-ban rettentően sokat segítene.

Jövő héten jelentkezem újra.