Hello Világ!

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,
ugyan valóban jó tevékenynek lenni, de mi van ha az érzések lehúznak?
és mire jó az előreszaladás, ha még cipő sincs rajtam?

A technológiai iparban például nemegyszer lehet látni, hogy nagy ígéretek vannak, sokkal jobb eszközök, nagyszerű legújabb, legjobb valaha-volt szerkezetek, de az ígért végeredmény sokszor nagyon későre érkezik és ebben a környezetben ki kell találni hogyan lehet a félkész vagy össze-tákolt eszközökkel boldogulni.

Végül pedig a nap huszonnégy órából áll, nekem meg abba kell beletegyek annyit amennyi belefér.

bekezdés

Szükségtelenül nehéz akadálynak tűnik ez a problémakör, valahogy mindegy mit és mennyit csinálok, csak annyit kapok hogy nem tettem eleget, legfőképp az idősebb embertársak ítélkeznek, ilyen módon. Amit érteni vélek, meglehet úgy lássák nem elég amit teszek. 

miért?

Hosszú éveken keresztül rá kellett vennem magam, hogy valahogy lefeküdjek aludni, és ugyanezen hosszú éveken keresztül rá kellett vennem magam a felkelésre, főleg mikor nem akartam menni sehova, rávettem magam, hogy menjek, legyen az munka vagy bármi más. Ez egy olyan érzéskupac amit nem kívánok senkinek, és jogos a kérdés, mitől lesz ez a kupac tinnitus-al foglalkozó podcast epizóddá. 

kifejtés

Az előző epizódokban bemutattam egy pár működést, ami felülbírálhatja a mindennapi cselekvéseket, ők lennének az urak és hölgyek akik adott esetekben munkálkodnak, aztán meg ott van a Viccmester aki képes mindent annak látni ami. Ez a mindannyiunkban jelenlevő Joker aki képes mindenre és bármire amire a többiek, ha kell dolgozik, ha kell irányít stb. Ez lenne egy jobb működés ami sok módon megfoghatatlan, nemhiába van belőle rengeteg megfogalmazás és önsegélyező könyv. Bárhogyan is tudatosnak lenni nem csak hasznos, de most még divatos is újabban, így sok az elérhető információ, ami jó. Az információ áradatban már csak meg kell szűrni valahogy az értékeset és használatba helyezni a használhatót.

Mindez szép és jó, a probléma ami sok esetben felmerült nálam az a két állapot közti nagyon gyors váltás, így utólag nem csodálkozom magamon, és nem csodálkozom azon se, hogy párszor képembe vágták túlérzékeny vagyok. Nincs benne csoda hiszen egy állandó feszültségben volt a szervezet és egy nyomás alá volt kényszerítve az elme. Ami soha nem jó, hisz akkor bármilyen tevékenység sokkal több energiát emészt, és több akaratot igényel minden. Ebben a nem teljesen jól állapotban az akarat ugyan nagyon hasznos, és az önfegyelem is erőt ad a mindennapi tevékenységben, viszont nap 24 órájában fegyelmezni önmagunkat és erővel kényszeríteni cselekedeteinket, nem olyan állapot amit egészségesnek gondolok.

Jokerünk bevezette az áramot és mindenhova fain égőket szerelt, másként mondva a tudatosság nagyszerű eszköz rá, hogy fény derüljön mindenre, és legfőképp arra mivel nincs baj. Az előző epizódok tematikájával élve az urak és hölgyek csak kicsit piszkosak voltak, de nem volt baj velük.

A baj az Joker önmaga, egy megfogalmazás szerint az agyunk 10%-át használjuk, ami kicsit sántít, egy másik megfogalmazás a jéghegy csúcsa analógia, ami meglehet ugyanaz mint amit Jung árnyék alatt ért. Amit idáig sikerült az ingyen elérhető információkból megértenem az a következő:

• Szociális lények vagyunk és meglehet azért fejlődött úgy az agyunk mert minden alegysége, a közös együttműködést, az embertársainkkal való együttélést biztosítja.
• Az agy két félből áll, és ez a kétféleség jellemző mindenkire, a két félteke képes két különböző nézetet egyszerre számon tartani és mérlegre tenni ha kell.
• Mindkét féltekének van egy gyorsan és azonnal elérhető része, de van mindkettőnek egy számottevően nagy része ami a megőrzésért felel.
• Az agy a testhez viszonyított méretéből fakadóan rengeteg energiát elkér, ha kell elvesz más szervektől.

Mivel tudós se vagyok, és művésznek is gyatra, jelenleg még csak nem is aktív, ezért nem állítom, hogy minden megértésem száz százalékos. Amit állíthatok hogy a rendelkezésemre álló eszközökkel már bírok mérni összefüggéseket.

A fülzúgás és a segítségtelenség, az hogy magányra van ítélve az ember gyermeke a problémaival ráveheti arra, hogy ott keressen hibát ahol nincs. A fülzúgás azon fajtája amit tapasztalok meglehet az életem hátralevő részében olyan feszültséget tárol a memóriám zegzugaiba amit a tudatom, az én kedves Jokerem előkaphat bármilyen helyzetben. Meglehet Joker se lát mindent tisztán, és meglehet rá is érdemes a világítást irányítani. 

összegzés

Ha a nap feszültséggel kezdődik és feszültséggel fejeződik be, meglehet Joker nem jól öltözik fel a naphoz, meglehet az egyik lábán sportcipő van a másikon meg hegymászó bakancs, de frakkot vett fel és bundasapkát. Ezzel a képpel szeretném zárni az epizódot. 

Amolyan lábjegyzetként meg ennyit fűzök hozza: 

• tevékenynek lenni, és tevékenynek maradni minden nehézség ellenére, még ha ott van az a “nem teljesen jól”, olyan dolog ami végső soron árulkodni fog rólunk.
• az elmét mint a testet nem lehet minden alkalomra megfelelően felöltöztetni, legalábbis nem kényszerrel, de meglehet ki lehet vele egyezni.
• végül pedig meglehet, hogy az állandó szaladgálás mindenhova túlértékelt, újabban azt tanulom, hogy a jól ütemezett állandó tempó messzebb eljuttat. 

befejezés

Ha tetszett az epizód és támogatni szeretnéd a podcast működését: 
like, share, értékelés a kedvenc podcast appod-ban rettentően sokat segítene.

Jövő héten jelentkezem újra.