Hello Világ!

A fülzúgás nem megy sehova, az érzés gyerkőcök zajosak, az orkánok meg ahogy jönnek úgy mennek is.
Én meg ott állok mindezek után megtépázva ázottan néha magányosan, egy gondolattal, hogyan tovább?

bekezdés

Az izgalmi állapot, legyen az negatív vagy pozitív egy fülzúgós idegrendszernek kellemetlen. Minden tudományosságot mellőzve az önmagam megfigyelésére hagyatkozva úgy írnám le, ez egy nem vágyott stabilitás, ami az idegrendszer merevsége. Kimozdíthatatlan és nagyon merev állapot ahol minden apró változás, hang katasztrófának hat.

Vizuálisan úgy tudnám legkönnyebben leírni mintha egy várfal mögé húzódott védnök sereg próbálna ágyúval védekezni minden ellen ami megközelíti azt. 
Ahol az elme minden külső ingerre ágyúgolyót küldene… mintha csak ott lehetne bármi ami megmaradt ami jó, ez lenne az utolsó mentsvár?

a miért

Nem hiszem és akkor se hittem benne, így lenne? megkeresni azt, hogy ebből a kimerevedett valamiból egy mozgó, filmszerű valami legyen ne csak egy kép… az valami olyasmi amit kicsit nehezen találtam meg.
Most úgy látom megvan és ez lenne a következő pillér amivel ebben az epizódban foglalkozom.

kifejtés

A kapcsolatok sokfélék lehetnek, legyen az munka-, pár vagy szomszédi viszony, szerintem ezt nem kell kibontanom, amit mondani szeretnék ezzel mindössze annyi, hogy mindegyiknek megvan a saját ereje és van szépsége. Ezekben a kapcsolatokban legtöbb esetben az első benyomás hosszú távon olyan bélyeget nyom rá amire a későbbiekben sok befolyás nincs. Ha valaki gyengének lát első pillanatban akkor mindig úgy fog kezelni, ha valaki támaszt lát benned akkor fog támaszkodni rád, ha valaki ügyintézőt lát benned, akkor mindig ügyintézés lesz a kapcsolat fő mozgató eleme. Amikor az idegrendszer rugalmatlan, merev állapotban van ekkor ezek a kapcsolatok lehetnek kimerítő források. Ez a merev idegrendszer lehet teljesen fals módon ami minden helyzetet és embert egy potenciális fenyegetésnek lát, állandóan az üss vagy fuss-ra készen. Ezt az állapotot ha még tetézi egy álladó számon kérés a jobb iránt, a fáradtság új mélységeivel lehet találkozni.

Ebben a mély fáradtságban, mentsvár mögé bújásban a gondolatok könnyen válhatnak nehézkessé, így a gondolkodás lehet része az elme háborgásának, ez sokféleképpen megnyilvánulhat. Például egy idegösszeomlás formájában. Olyankor a tudás megléte nem sokat számít, mert tudhatunk sok-mindent, de a tudás alkalmazása egy újabb folyamat, ami olyankor amikor a bennünk munkálkodó érzések ellenállnak, nehézséget és újabb fáradtság forrást ad. Lehet ez olyan teher amibe nap-nap után nehezebbé válok  létezés, amikor kérdésekkel bombáznak folyamatosan, merthogy segíteni akarnak, csak épp annyira hogy az ö lelkük legyen megnyugodva - minden rendben.
Ezekkel a kapcsolatokkal nem egyszerű együtt lenni, de lehet mindenkikben olyan érték, amit érdemes megőrizni, így megszüntetni bármilyen viszonyt a pillant hevében soha nem helyes.

Fránya dolgok ezek a kapcsolatok vagy viszonyok, mert így leírva és elmondva úgy tűnik, mintha teher lenne, ami elviselhetetlennek hat, ezek a terhek viszont nem egyebek mint a létezés vélt vagy valós velejárói, véleményem szerint egyik se akkora mint ami a görögök Atlaszának jutott.
A legelső epizódot Epiktétosz idézettel zártam, ami így szól:
Nem az ami veled történik, hanem hogy reagálsz, az számít. Most az ötvenedik epizód kis megünneplése alkalmából ennyit fűznék hozzá: a nap végén csak az számít amit megtettél, amit mondtál. Ahogy érzed magad nem számít közel semmit és kb. így teremtődik meg két ember között a kapcsolat. – önmagam szerkesztőjeként megjegyzem lehet tévedek.

Ehhez se térkép, se útmutató nincs, kapcsolatok és viszonyok olyan dolgok amik képesek hegyeket megmozgatni, de rombolni, háborúba taszítani százezreket és nehézzé tenni a létezést mindenki számára. Képesek a világunk legszebb dolgait megépíteni, ami megnyugtató, mert az építés számomra kedvesebb gondolat mint, a romboló zsarnokság.
Habár ahhoz hogy építs valami szebbet, jobbat valahol máshol rombolsz, bontassz.

Nem túl kedves gondolat ez és nem tartom kizártnak, tévedek - és ez a fajta bizonytalanság, ha kutakodunk egy kétségbe esett állapotban, abban az esetben reménytelenséggel találkozunk, könnyen megtörténhet, hogy olyan érzelmi orkánban találjunk magunkat ami nem tőlünk származik, de bennünk él és mozog tovább.
Ez fölég ha nem a saját természetünkkel azonos, olyan sötét helyekre terelheti a gondolatainkat ahonnan nehéz a tisztánlátás, tisztán gondolkodás és cselekedet.

Felvezetésnek ennyi elég, mielőtt azonban továbbmennék a következő tanácsot csak akkor fogadd meg, ha elég biztos vagy abban fel tudsz állni.
Ha úgy érzed nem megy egyedül akkor kérj segítséget professzionálistól- azért treníroznak éveken keresztül, hogy segíteni tudjanak.

Én azt az utat választottam, hogy megoldom egyedül, ezért nem tudhatom, hogy neked ez-e a helyes út, a megértésem róla ez:

Ha úgy adódik, hogy összejönnek a dolgok, meglehetősen rossz módon, mikor összecsapnak a hullámok fejünk fölött, de az akarat megvan, hogy ne süllyedjünk el, jobb híján úszni kell, ha árral szemben úszunk elfárad a test, az idegrendszer feladja. Dönthetünk még ebben a kétségbe esett állapotban is jól. Ha nem tudunk úszni akkor még mindig tudunk sodródni, kicsivel több energia befektetésével rúgkapálhatunk annyit, hogy a víz felszínének közelében maradjunk, hogy közbe levegőhöz jussunk. És bár ez egy mentális képnek erős, a megnyilvánulása a hétköznapokban és képekben egyszerű. A kapcsolatok tengerében mindig szerepet játszik az adok-kapok. Senki még a hozzánk legközelebb állók se tudnak folyamatosan adni, ezt értve, még ha nehéz a döntés mert legszívesebben mindentől eltávolodnánk, a mi mentsvárunkba, a magány egyszerűségébe, attól még emberből vagyunk és azok is maradunk. Idáig bárhol jártam mindig azt láttam, a legfurcsábbak közülünk valamilyen kapcsolódásra vágynak, ha nem egyébre arra, hogy látva legyenek. Ez az én esetemben sincs máshogy, bár nem tartom magam kimagaslónak semmiben, azt tudom hogy dolgozni és rendszereket megérteni tudok. Átláthatóvá válhat bármi ha elég információn van róla, így a tudás átültethetővé válik a gyakorlatba is.

összegzés

Konkrét lépés tehát a kapcsolatok szempontjából az, hogy bízni tudjunk, első sorban magunkban legalább annyira, hogy a számunkra fontos kapcsolatokat ápolni tudjuk, hogy maradjon még annyi bennünk amiből adni tudunk. Ha már nem kérnek tőlünk, nem kellünk, akkor már nem vagyunk elég jók. Ez jelenleg a férfi korszellem, amiben el kell igazodni. Habár egy nem kis részt környezeti probléma találkozhatunk vele bárhol, nem egyedül és nem csak rajtunk fog múlni, hogy megoldódjon.
Ezért ajánlom, hogy legelső körben olyan dolgokkal foglalkozz amire tényleg van ráhatásod.

Az én értékelésemben ez nem más mint önmagam fejlesztése. Ami munkával jár és nehéz, de válaszokat ad:

Munka a Jólétért,
Figyelem az Egészségért,
Fejlődés nem csak magunkért, másokért is.

Habár most lehet törött egy kicsit, lehet most még nem jó, fejlődéssel még lehet.

befejezés

Zárszóként szeretetre mindenki érdemes, még ha legszívesebben ágyúval lőnénk a légyre is ebben az új állapotban vannak dolgok amik szerethetők. Ha magunkba megtaláljuk könnyebben adhatunk másnak, mert az ágyú rombol, de az ölelés ami megtart, a jó szó ami bátorít.
Jövő héten jelentkezem újra.