Hello Világ!

Most-már egy éves a podcast. Utólag találkoztam egy számomra érdekes gondolattal Slavoj Žižek, cola mint szomjúság oltó,
elgondolkodtatott. Valami olyasmivel oltani a szomjat ami egyáltalán nem teszi, nem tűnik helyesnek. Ahogy az se amit a német tesz a zsemlével,
finom merthogy ropogós, ha viszont jól akarok lakni akkor hatot kell megennem… és fél óra múlva éhes vagyok. Amikor a finom úgy van definiálva, 
mennyire roppan, -de semmi több… “olyan mintha”.

bekezdés

Az előző epizódban említettem, helyén valónak tartom ha átmenetileg elfoglalom magam valamivel ami leköt, régebbi hallgatók azt is tudják, hogy ennek ellenére törekszem a mértéktartásra. Pusztán az “olyan minthát” tartani megoldásnak - úgy gondolom sehova nem vezet, keserűvé, fáradttá, sőt még agg magatartást kölcsönöz a jellem újszerű ámbár régi mivoltának.

a miért

Megtörténhet, hogy a hölgyek és urak defenesztrációt követően visszatérnek. Az is megtörténhet, hogy bűz van, sajnos megtörténhet naponta, akár többször is.

A kérdések amire választ keresek:
 - az “olyan mintha” ugyanaz mint a hiábavaló?
 - mit jelenthet megnyerni a napot?

Nem vagyok hajlamos az unalomra de ez kifejezetten unalmas állapot, kifejezetten unom, hogy az éjszakák úgy telnek, hogy felébreszt a hallásom és nem bírok visszaaludni.
Kifejezetten unom, hogy a gondolatok a körül forognak, mit rontottam el, hogy ezt tapaszalom és hogy hol hibáztam, mások hol hibáztak? Milyen érdem az ilyen?
Válaszom rá, hogy senki és semmi nem hibáztatható konkrétan, leszámítva az akkori csoport-vezetőm és a munkakörülményeim. De még az se igazán, mivel a baj itt van és most, ezért a múlt eseményei már nem számítanak, csak az mit kezdek vele.

Ebbe az állapotban ott tartok, OK, mindezek vannak és mindezek az én tapasztalásaim, mindez hozzám tartozik most-már, csakhogy még mindig nem könnyű elfogadni.
Gondoltban könnyebb az új módon való tapasztalást annak látni ami, de attól még a test ellent mondhat, az érzések mondhatnak minden gondolati helyeslésnek az ellenkezőjét, ami ellenállásba torkollik és önmagunkkal kell küzdeni, ezt az ellenállást valahogy legyűrni.

kifejtés

Meglehet pont ezzel van a gond. Mi van ha az új fülzúgós Gyermek-Úr, Gondolat-király, Érzés kisasszony, Látás úrhölgy egyvelege Viccmesterként, kicsivel tovább marad árnyékban, amolyan sűrű sötét ködben, ahol Jokerként minduntalan ellenáll az ellenállásnak, ennek a gyűrődésnek és ez miatt válik sötétebbé, értelmezhetetlenebbé a helyzet mint amilyen? Nem hiszem, hogy az én Jokerem ilyen szempontból más lenne mint amit Jung Árnyékként nevezett meg.

Habár még nem ismerem az ö munkásságát mélyebben, annyi már biztos, hogy úgy fogalmazta meg az Árnyékot mint szerves része a jellemnek, így nem ellenállni, hanem integrálni az ö iránymutatása.

Ezt én régebb úgy fogalmaztam meg, hogy szabad szarul éreznem magam, és szabad jól is. Még ha utólag napokig ezután messze van a “jól”, akkor is megéri, mert ebben az új tapasztalásban, kell az iszonyat mély és a nagyon magas is, még ha egy nagyon régi szemüvegen keresztül történik a látás akkor is.

Még ha sok kapaszkodással jár az új magasságok és mélységek megismerése, minden tapasztalás a testen keresztül történik. Aminek sok megnyilvánulása van - és meglehet sok különálló nyelvet használ, de ez amin keresztül képesek a gondolatok megszületni, értelmet nyerni. Ez a test ami képes alkalmazkodni és ha már eleget kapaszkodott, megtanulja azt elég hatékonyan csinálni, aztán vagy mászás vagy zuhanás lesz belőle. Mindez a belső világunkban történik, ami illékony és mindig valami külső dologhoz méri magát - Jokerként sok-mindenbe kapaszkodhatunk amit megélt valóságként tartunk számon, de ebben a felfedező zuhanásban vagy hegymászásban, sokszor világossá válhat, amikbe kapaszkodik ez a fura figura egy hegyomlás alja, ami ha mozdul mindent sodor. Ez lenne a szükségtelen kapaszkodás aminek a legnagyobb ára van.

A te helyzetedet nem ismerem, nem tudom milyenek a körülményeid, azt se tudom pontosan milyen a te tapasztalásod, hogy látod a világot magad körül. Azt viszont tudom, hogy sokszor az én Jokerem nem engedett el dolgokat amiket el kellett volna, ezért nem egyszer lavina temette el, csak azért mert nem hallgattunk egymásra.

Joker természetesen fiktív karakter, ezért az árat nekem kellett megfizetnem, nekem kellett lavinák alól kimásznom - de nem bánom.

A test zenéje, a koncertek kakofóniája, a gondolatok milyensége ezektől a dolgoktól úgy látom erősebbé vált, jóval erősebbé mint előtte volt, de nem igazán attól, hogy a hiábavaló dolgokat ismételtem meg szüntelenül. A változást az hozta, hogy elengedtem dolgokat és megengedtem másokat.

• Elengedtem, hogy mások egy előre megírt karaktert lássanak bennem, de megengedtem magamnak, hogy véleményeimet és megnyilvánulásaimat ne kedveljék.
• Elengedtem a régi önmagamról alkotott képet, de megengedtem magamnak hogy több helyet foglaljak el az univerzumból.
• Elengedtem a mások által szabott határokat, de megengedtem magamnak, hogy megszabjam a sajátjaimat.
• Elengedtem a zajt, megengedtem a csendet.

Ezt megteheted te is, a magad módján. Az önmagaddal való beszélgetés ilyen módon sokkal kevésbé válik szarkazmussá és kéretlen kritikává  – azt más úgy is megadja.

Az első kérdésre ezek után a válaszom NEM, az “olyan minthákkal” való foglalkozás nem jelenti, hogy hiábavaló.

Ha akarunk játékot játszani ami időt és figyelmet igényel, “olyan mintha” figyelmet fejlesztenénk – Szinte.

Ha akarunk számunkra teljesen új tananyagot megtanulni, “olyan mintha” gondolkodást fejlesztenénk – Szinte.

Ha görgetni akarunk valami szociális médián, “olyan mintha” kapcsolatot tartanánk a nagyvilággal – Szinte.

Nem ugyanaz de elég közel van ahhoz, és ha tényleg kell foglalkozni, könnyebb ha itt az ideje. Így megengedheted magadnak, hogy a saját tempódban haladhass.
Megeshet, hogy ebben a haladásban nem minden jön össze elsőre, de ha egy kis akarás és türelem van a soknak tűnő szintében több az öröm azok kibogozásában.

Győztesnek lenni vagy megnyerni a napot magunknak része a dolgok kibogozásának.

Igaz már nem tudom megmondani honnan származik ez a gondolat, olyan sok helyen találkoztam vele, már számat se tudom. Legutóbb egy barátom osztotta meg ilyen szöveggel:

Napi három győzelemre van szükség:
Fizikai győzelem:
séta, futás, testedzés, úszás…

Mentális győzelem:
olvasás, írás, alkotás, tanulmány…

Szellemi győzelem:
ima, meditáció, tanulás, fejlődés…

Légy győztes!

Semmi kivetni valót nem találok benne, egy jó iránymutatás arra az esetre ha kicsit beleveszünk a sok “olyan minthába”.
Innen kiindulva az, hogy tenni akarok valamit már sokkal kevesebből létre tud jönni.

Erről a listáról válogatva mindegyik győzelemből egyet amit vége tudok hajtani, azt minden nap, még ha elsőre soknak tűnik, ezekhez szokást kialakítani már nincs messze, ha kell alakítható, kicsit módosítható is. Ami e mögött van egyszerű, csak azért mert egyszer régen hoztam egy jó döntést, nem jelenti azt, hogy minden utána következő helyes volt, de ha minden nap meg tudok magamért hozni hármat ami a tisztább gondolatokhoz, jobb megértéshez, fizikai ellenálláshoz vezet, összeadódik és hatványozódik. Ha meg már magamért megtettem mindezt, korán, marad hely másnak.

Ez a legerősebb eszközöm amit adhatok, amivel navigálni tudsz, amihez se anyagi befektetés nem kell, se végeláthatatlan idő, se olyan mennyiségű akarat gyakorlása ami azonnal eltántorít a cselekvéstől.

Az én győzelmeim listája a következő: meditáció, testedzés és írás. 
A nem kért tanácsom pedig azt, hogy válassz magadnak róla, mi talál hozzád leginkább.

Számomra már nem választás kérdése akaratlagos!

Zárásként a kiegészíteném a mantrát amit már 5 hete írogatok:

Munka a jólétért,
Figyelem az egészségért,
Fejlődés nem csak magunkért,
Célok az irányba maradásért,
Napi győzelmek, a józanságért, mert ha a tettvágy bennünk él annak ereje ott köt ki az “olyan minthába”, ami nem biztos hogy épít, de még-inkább a folytonosságért.

befejezés

Ha tetszett az epizód és támogatni szeretnéd a podcast működését: 
like, share, értékelés a kedvenc podcast appod-ban rettentően sokat segítene.

Jövő héten jelentkezem újra.