Hello Világ!

Eltelt egy pár év, még mindig nincs semmi, se a tudomány, se az orvoslás terén amit tényleg reményre adna okot. Még mindig nincs semmi kézzel fogható, és nem tartom kizártnak, hogy ez az én fennmaradó életemben így marad.

A tinnitus-talk fórumot meg a tinnitus quest új keletű indítványozását kiválónak tartom, mert-hogy egy jó kezdeményezés, jó irányultsággal, kiváló emberekkel, a gond csak ott van hogy a fórumon személy szerint nem láttam többet, mint az emberek csak ventilálni járnak oda, a quest pedig még csak egy kezdemény arra, hogy valahogy több pénz menjen a kutatásokba, jobb megértésekbe, tehát sok-minden még nincs a kezükbe.

Személyes véleményem, mindaddig amíg valami tényleg nem történik ami elég nagy szabású, addig marad minden így, maradnak a kétségek, és marad mindenki a saját megértésével, - a helyzet jobb szó híján nyomorával. - ami ha innen nézzük nem túl fényes.
Miután beszélgettem pár hasonszőrű emberrel két dolog vált számomra nyilvánvalóvá.
Az első, hogy vénember betegségem van… fiatalságom egyszerűen kilógott.
A második meg az, hogy van aki már közel fél évszázada vár, valamire és még mindig semmi az amit nekik adni lehet.

a miért

Az előző epizódban odáig jutottam, hogy győzni minden nap, ami így kijelentve… béna, de egyenlőre jobb nincs.
Azt is mondtam, hogy ez akarat kérdése, most-már nem csak úgy történnek meg dolgok velem.

Úgy képzelem ezt az akarat dolgot, mint valami böszme nagy motort, amibe az üzemanyag magas oktánszámú vegytiszta kitartás. Ami józanságból és megértésből tevődik össze.

kifejtés

Józanul lenni nem könnyű! Gondolok arra, hogy enyhe felszabadult pár perc aránytalanul nagy áldozattal jár, ha ez olyan felszabadultság amit alkohollal értünk el, akkor ez a pár perc után könnyen lassúvá és érthetetlenné tesz - mintha csak az önmagunk nem túl ügyes bábjátékosává válnánk képzés és gyakorlás nélkül, ahol a bábon keresztül látunk és éljük meg a dolgainkat, de az irányítás egy nagyon hosszú zsinóron valahol máshol történne meg. Hogyha ez az “önmagunktól távol” orvos által felírt gyógyszerrel történik, az se sokkal jobb, leginkább azért mert függővé tesz.

Ezt a kicsit mindig részeg, kicsit mindig távolt nem tartom megoldásnak, ez könnyebb út, megérteni és nemet mondani rá, azzal jár, hogy a nehezebbet kell járni. Ami először nem kevés vánszorgással jár - és a kellemes nem ilyennek mondható, de tisztább megértésekhez vezet ami pedig tisztább üzemanyag a bűnagy akarat motornak.

Nem tudok róla, hogy ipari szinten elő lehet-e állítani ilyesmit, szóval egyhamar boltba nem fogunk kapni.
Jobb híján otthon a magunk kis laborjában kell készíteni, ami meglehet ha egyedül csináljuk lehet veszélyes, ezért jó ha értjük, hogy működik az ilyen kemikália előállítása.

Habár ez a nehezebb választott út, nincs segítség nélkül, bármilyen furcsa, de a függés ami tudja a vegytiszta kitartáskoktél készítést könnyebbé tenni. Habár ráfüggeni szerekre, alkoholra, játékokra vagy bogyókra, nem a függés jó fajtája, azonban ugyanez a függés ráakaszkodik a megértésekre, önmagát hajtja tovább. Bár ezt se nevezném fényesnek, de az ilyen megértés által készült kitartást, ezelőtt soha nem lehetett könnyen elérni. Ezelőtt soha nem volt a világ összes adata elérhető az ujj-begyeink által, pár bepötyögött szóra elérhetőek.

Ez így elmondva még mindig nem tűnik kecsegtetőnek, de a bűnagy akaratmotor elműködik, még ha nem is olyan jól az első pár méteren, ezen a “nehezebb” választott úton. Ha tudunk készíteni üzemanyagot hozzá, már jó irány, azt is mondhatnám - motiváció a javából. Ezzel olyan pontra érkeztem amit bosszant… kifejezetten az, hogy mindig akad valaki aki az egyszerű utat akarja ránk sózni.

A figyelem, annak irányítása elad termékeket, az önbizalom, főként annak hiánya meg is veteti, és hopp kész az olcsó szalagon gyártható motiváció. - Én ezt nem tartom se motivációnak se jónak.

Az akarat, ha megnyilvánul, épít, mozgat, átrendez és elhelyez, ez az akarat viszont nem kell sokaknak, mert dolgozni kell vele, mert nem ad csak úgy és nem vesz főleg nem csak úgy, nem megvehető.

Ha mindenki az keresi, hogy lehet elzsibbadni, kikapcsolni, vagy távol lenni önmagától, az érzékelésektől, a mondás pedig az, hogy “szokd meg”,- semmi több, akkor sok könnyű utat járhatunk. Ott már sokan jártak, oda akarat nem kell. Ilyen segítség nekem köszönöm nem kell. - Olyan mintha segítenék, de csak pénz kell.

Itt vagyok az utamon, ezt nekem kell járnom és lépten nyomon olcsó szalagon gyártott motivációkkal találkozom, még olcsóbb termékekkel, amit rám akarnak sózni. Olyan köröket futnom amit már lefutottak. 

Nemet mondani, úgy hogy világos nem legyen, semmi bocsánat vagy mismásolás.

Adott az állapot ami öngerjesztő, önmagát tápláló, bevonz olyan negatív gondolatokat, amiknek semmi keresnivalója egy kicsit megtört lélekben, ahol ha már kész az elveszettség, kész az is hogy mindent és bármit kilátástalannak lássunk. Ebben a kilátástalanságban tisztán kommunikálni mások fele, hogy nem akarok több zajt magam körül, nem akarok több hiábavaló munkát, amit másnak kellett volna elvégezni, miközben én futom az ő köreiket, amíg én dolgozom addig ők játszanak. Helye van a nemnek.

Bátorítalak rá, mondj nemet mások hiábavalóságaira. Nézd meg mi történik ha nem-et mondasz, hogy viszonyulnak hozzád. Ha pusztán ezért lehord valaki akkor semmi keresnivalója melletted, ha pusztán ezért nem lesz barát aki melletted volt, nem volt barát, ha ezért nincs melletted pár, soha nem volt párod. Habár nem könnyű, de tiszta ez a kép ami ez által mutassa meg magát. Szold az igazad és lásd, hogy alakul.

Mindennek nem lehetsz mestere, de nem kell, ebben az állapotban újra látnod mi vagy, mik az értékeid, egy tisztább képpel előtted, oda vezet, hogy a járatlan utat járod, amit más helyetted nem tud, így bár térképet nem adtak hozza, hogy helyes-e megmondója rajtad kívül nincs. Valami mindig marad, ha ismered az új önmagad. Másnak nem lehetsz mestere, de önmagadnak még midig.

összegzés

Elsőre ez nem könnyű, másodjára se feltétlenül, úgy is tűnhet hogy sok mindent kell feláldozni, de az is lehet, hogy valójában semmit. 

Utólag találkoztam David Goggins gondolkodásának egy alapvető módjával, bár a teátrális hozzáállást nem kedvelem, egyet értek mikor azt mondja, hogy nehéz dolgokat kell csinálni, nem azért mert elvárják tőlünk hanem azért, hogy célba érjünk. Ha ez azzal jár, hogy elveszünk pár barátot, vagy munkatársak másként állnak hozzánk, hát legyen. Ehhez viszont az társul, hogy a megmaradó kapcsolatok, ha elbírják a nemeket, sokkal mélyebbek az igenjei.
Ez pedig olyan folyamatosság a bűnagy akaratmotornak ami túllendít minden akadályon - a nehezebb út járásában.

Mindezek fényében a mantra hatodik mondata így szól:

Kapcsolatok a folytonosságért, mert bár a célok és a győzelmek jók, a kapcsolatok folytonossága az ami mozgatja őket.

befejezés

Ha tetszett az epizód és támogatni szeretnéd a podcast működését: 
like, share, értékelés a kedvenc podcast appod-ban rettentően sokat segítene.

Jövő héten jelentkezem újra.