Hello Világ!

Gondolataim ezen a héten két dolog körül forogtak, erény és a mimézis. Különálló valamit amivel ha csak így kezdek , némiképp visszásnak tűnik, sőt egyenesen ellentmondónak.

a miért

Ez az ellentmondás onnan fakad, hogy mindegy mi van, szokást kialakítani, hogy változás történjen, ebből meg olyat választani ami nem elvesz hanem hozzátesz ahhoz amit el szeretnénk érni, azaz általa közelebb kerülni a célhoz. Nem utolsó sorban, ennek a szokásnak elég könnyűnek lennie, hogy végezhető legyen akár minden nap.
Ha így fogalmazom meg olyan mintha csak kapszulába zárt valami lenne, amit beveszek aztán jó napot. Nem hinném, hogy ez lehetséges, legalábbis így gondolkodni róla nem tűnik helyesnek. Ilyen szempontból a szociális médiában jelenlevő pár másodperces videók tömkelege nem segítség. Ahogy az se segítség, ha várunk másra, hogy megmondja mi a teendő. Várni valamire ami nem érkezik, ráadásul még csak nem is tudni, hogy az a valami létezik-e, állandó fokozott állapotban tarthat. Kicsit olyan mint a pattanásig feszített húr, nem sok tartja. 

Úgy is fogalmazhatnék, hogyha ilyen semmiségekben akarjuk megtalálni a megoldást könnyűszerrel vezethet oda, hogy egy nagy adag reménytelenséggel kell megküzdeni mindenek fölött, amikor az érzelmi tehetetlenség jelen van, de az életnek nevezett dologba részt kell venni, megtörténhet, hogy nem nullán inkább minus nem tudni hányon találhatjuk magunkat, ahol még a nulla is sokkal jobb opció mint bármi más.

Ilyenkor szülhet az elménk olyan sűrű sötét gondolatokat amelyekben a létezés minden lélegzetvétele egyik a másik után nehezebb és nehezebb. Ebben a nehézségben az is megtörténhet, hogy a gondolataink begyürüzése teszi még nehezebbé az előzőeket ami végül érzésre egy fekete lyukként mindent bevonz és elemészt, lelassít olyan mértékben ahonnan minden más körülöttünk levő dolog mintha csak gyorsított felvételről futna.

kifejtés

Az ilyen léptékű eltávolodás az érzések és a gondolatok között megtörténhetnek. Ahol a zuhanás állandó, de mégis zajlik valami abból a dologból. Van hogy gyorsabban, van hogy unalmasabban, olyan is van hogy melegebb, de olyan is ahol dermesztő a hideg, lehet nevezni dismorfiának, olyan zavarnak ami teljesen fölösleges, ha egyszer lehetséges elkerülendő.

Ha viszont már nem lehetséges, a baj már megvan, lehet menni a másik irányba is, hagyni az érzéseknek kibontakozni, a gondolatoknak teret adni, lehet valami fontosat akarnak mondani. Itt nyomatékosan kérlek, ha nem vagy biztos magadban, kérj segítséget.

Nem tartom magam autoritásnak, legfőként azért mert még sok-mindent nem sikerült kibogoznom a “dologban”, azt viszont tudom, hogy nekem a második módszer ami segít.
A tinnitus egy új módja a tapasztalásnak egy nagyon hangos háttérzajjal, ha az érzelmi szabályozást úgy hajtom végre, hogy elnyomom azokat, akkor… makacs fajták, megtalálják az utat a felszínre, ha nem nyilvánvalóan, akkor mindenféle semmiségben. Úgy is mondhatnám öngerjesztő folyamat ami önmagát táplálja, mint a fekete lyuk elnyel minden. A másik irányba viszont fellelhetőek egyéb dolgok, fények csillagok, galaxisok és csillagködök, melyeket ésszel nehezen érek fel, de mégis a sötét így már nem olyan mély, már nem olyan beláthatatlan. Másként mondva mint a sötétségnek mint a fénynek helye van a gondolataimban.

Ebben a dologban amit még mindig életnek hívnak rengeteg embert láttam, akik passzívan mindent elfogadva, de kicsit keserűen tengődnek. Többeket láttam kik agresszív módon mindenen és mindenkin átgázolnak, csak azért, hogy keserűen kijelenthessék igazam volt, mindvégig míg jöttem. 
Olyant is láttam aki mindezt a viselkedést a maga hasznára fordította és minden helyzetből a saját előnyét kovácsolta… de olyat amit asszertívnek neveznek, csak nagyon keveset. 

Viszont az a kevés példaértékű ember, ha tudnak róla ha nem sokszor eszembe jut és gátlás nélkül mondhatom szeretnék a nyomukba érni, ha mód van rá olyanná válni aki nem kihasznál, megaláz vagy eltipor. A lélek nyomorúságának találom, ha valaki ilyen dolgokat kell használjon dolga végzése közben.
Magasabb cél ami nálam jóval tovább mutat, egy olyan folyamatnak az eredménye amit lehet nevezni fejlődésnek, általa megfogalmazható szokás ami épít, amit ha gyakorlunk idővel erénnyé válhat, és bár kicsit távolinak tűnhet elsőre lehetséges megtapasztalni bármilyen állapotból a nem-dualitást.- Azt az állapotot amikor az elme együtt működik a testtel és fordítva, amikor az ösztönök nem megcsalnak, hanem együttműködnek.

összegzés

Az én módszerem így bár nem ajánlom, hogy bárki megnehezítse önmagának, de megtapasztalni a mélységet és látni a magasságot végeredményben olyan mód a dolog meglétének ami ad elég helyet mindennek. Ugyan nem vagyok híve a mímelésnek, vagy mások utánzásának, csak annyit fűznék hozzá, hogy mindaddig amíg valamit nem ismert egyvalaki számára, mímelve és figyelve a “dolgot” megismerhetővé válhat.

Zárszó gyanánt e mondatot hagynám:

Meglehet ez az állapot nem könnyű, az is meglehet tényleg nincs semmi megoldás a zaj megszüntetésére. elviselhetőbbé viszont válhat. Egy kis idő, némi türelem gyakorlása, tudás tapasztalat halmozása segítség melyet megértés követ, 

befejezés

Ha tetszett az epizód és támogatni szeretnéd a podcast működését: 
like, share, értékelés a kedvenc podcast appod-ban rettentően sokat segítene.

Jövő héten jelentkezem újra.