
Tinitus Napló
Heti bejegyzés legfőként tinitussal kapcsolatban.
Tinitus Napló
057 - lehet
Music:
'The Things That Keep Us Here'
by Scott Buckley
released under CC-BY 4.0
www.scottbuckley.com.au
Helló Világ!
Újult lendülettel kezdek a podcast-olásba kreatív szabadság után.
Talán nem kell mondanom, nehéz egyetlen eszközt megnevezni ami segít ezért az elkövetkező epizódokban arra fogok koncentrálni, hogy megnevezzem pontosabban azokat.
a miért
A szokásos struktúrában szeretnék maradni, kizárólag a megszokás kedvéért. Így a mai miért hit és meggyőződés kérdése, annak összefüggése a fülzúgással.
A bátor kijelentés az lenne, hogy hinni kell és megtörténik, hiszen meggyőződhetsz róla, másnak sikerült.
Ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel lépten nyomon lehet találkozni, had ne mondjam zavar.
- Első sorban az, hogy mindig másvalakihez kellene hasonlítani magam.
- Másodsorban a meggyőződés elég illékony dolog.
- A harmadik pedig, hinni nem kell, a legjobb esetben lehet.
kifejtés
Pár éve annak már, hogy rám-akaszkodott ez a valami, amit nehezen lehet megfogalmazni mi az. A hozzáértők nem tudnak sok-mindent nyújtani ami segítség vagy mankó lehet. Legfőként azért nem mert egy személyes tapasztalás ami végbemegy, annak pedig a személyességéből adódóan egyedi megnyilvánulásai vannak ami egyénenként változik. Így egységesíteni és valamit nyújtani ami bárkinek jó egyenlőre nem tűnik esélyesnek.
Szóval jobb híján önmagára támaszkodhat az ember gyermeke, amennyiben ilyen tapasztalás fennáll. Innen kiindulva az első zavaró pont tehát, hiába szeretném hogy legyen valami bogyó amit beszedek, vagy egy eszköz amit magamra biggyesztek, nem létezik. Meglehet egyhamar nem is lesz. Ezért összehasonlítani mások megélését a sajátommal, fölösleges és haszontalan. Senki nem tudja megtapasztalni amit én tapasztalok, senki nem hallja amit én, de a legfontosabb nem azt éli meg amit én, mindegy mennyi empátia szorult bele, vagy tükör-neuronjai vannak.
Magányosnak tűnik, de végeredményben a megéléseink pár alkalmi dolog kivételével szinte minden esetben magányosak. Így se új nincs benne, se rossz és néha a hosszabb alaposabb megismerés ami megértést biztosít. Jobbnak látom ha egyvalaki azon lamentál mit tud tenni mintsem azon, hogy milyen éppen a helyzet. Már csak azért mert, mihelyst a negatív gondolatok elkezdnek a hétköznapi gondolatok színterén megjelenni, könnyen belecsúszhatunk olyan vermekbe amiből később nehezebb a kijutás.
Ezzel a kijelentéssel meg elérünk a második zavaró ponthoz. Olyan helyzetben amikor senki nem ért de még csak nem is nyújt egyebet mint sajnáló szempárt, olyankor nehéz az önértékelést pozitív irányba billenteni. Sőt nem csak nehéz, az ilyen kifele fordulás egy önmagunk megtörtségén keresztül való szemlélődése szintén a "nem segít" kategóriába esik. Az még inkább letaszít olyan helyekre ahol nem jó lenni.
A pop-kultúra, a tömérdek mennyiségű egyre fejlettebb reklám, a szociális média egyre inkább megmutassa a hétköznapokban, hogy az amit tapasztalunk és az ami realitás két nagyon különböző dolog. Ebből kifolyólag simán csak a meggyőződésre hagyatkozni, nem szerencsés. Ugyanez érvényes a vakbuzgó hitre. Egyre többször találkozom olyan hajmeresztő dolgokkal amitől iszonyodom.
A régi mémmel élve, nem akarok ezen a bolygón élni… bár sok választás nincs.
Itt van a kutya elásva, mivel választás nem sok van, abból kell gazdálkodni ami éppen jutott, amikor a sarlatánok, a kuruzslók, a hamis hiteket áruló egyének, nem beszélve a csodaszerek tömkelegéről mind arra hajt, hogy azt a kicsit ami jutott elvegyék csalárd módszerekkel, legtöbb esetben csak azért, hogy nekik legyen több. Olyan verem amiben mindannyian benne vagyunk. Semmi kétség az ilyen és ehhez hasonló dolgok egyre inkább tunkolnak lefele a kilátástalanság vermébe. Amit nem lehet jónak nevezni. Ez az ami azt mondassa velem, a hit önmagában nem elég. A meggyőződés ha a elérhető legtisztább ténnyel társul, sokkal biztosabb megértést biztosít, ami pedig minden kétséget kizáróan vezet egy jobb megéléshez, amiből következhet egy tisztább önértékelés, ami pedig egy jobb életet mutat meg.
A harmadik pont, hinni hogy megtörténnek dolgok... kifejezetten zavar. Erre annyit szeretnék kijelenteni, hogy csakis kizárólag a hitre hagyatkozni, de minden egyebet kizárni akaratlagosan, olyankor magunkat lökjük bele olyan mély verembe ahonnan sokkal nehezebb a kijutás mint az előbb említettekből, talán még kígyók is vannak benne... nem jó hely.
Ahogy a lamentálás egy bajon ami zavar úgy a tettlegesség hiánya is olyan cselekmény ami, nem vezet sehova.
összegzés
Félreértés lenne mindezek után azt feltételezni, hogy elégedetlen volnék a helyzetemmel. Mindössze kiemeltem a problémákat amiket találtam idáig. Az első eszköz amiben én segítséget találtam, egyáltalán nem külső dolog és nem olyan amit meg lehet venni. Az elfogadás az ami a helyzettel való megbékéléshez vezet.
Az első lépésként ezt nevezném meg, habár nem könnyű elfogadni a lehetséges folyamatos fülzúgást, próbálkozni lehet, mindeközben elég józan fejjel gondolkodni mikor valamit ránk akarnak sózni érdemes. Legfőként pedig, minden lehetséges elérhető orvosi eszközzel megbizonyosodni róla milyen típusú a baj, és hogy van-e fizikai romlás. Jobb az ha egyvalaki tisztában van a lehetőségeivel mint az, hogy valami olyasmibe fogjon amire nincs szükség.
Végül pedig, hinni hogy jobb lesz kényszerrel, amikor nincs semmi biztos támasz bár nehezebb, de tett kell, hogy a jobb meg tudjon jelenni a radaron. Ha direkt módon nincs lehetőség a fülzúgáson segíteni, a testet edzeni, az elmét trenírozni, a lelkületet táplálni mindenféle jóval ami elérhető egyvalaki számára, lehet.
Ha tetszett az epizód és támogatni szeretnéd a podcast működését: like, share, értékelés a kedvenc podcast appod-ban rettentően sokat segítene. Jövő héten jelentkezem újra.